Artroszkópos kiegészítő sebészeti műszer-befűző csipesz használata
A 4,5 mm × 170 mm-es artroszkópos menetvágó fogók tényleges műtétekben történő alkalmazásakor jellemzően a következő lépések szükségesek:
I. Preoperatív előkészítés
Az aszeptikus körülmények biztosítása érdekében alaposan sterilizálja a befűző csipeszt. Ez kritikus lépés a posztoperatív fertőzések megelőzésében.
A sebészeti csapatnak meg kell ismerkednie a csipesz kialakításával és funkciójával. Tudniuk kell, hogyan kell zökkenőmentesen kinyitni és zárni a pofákat, valamint meg kell érteniük a megfogó mechanizmus érzékenységét.
II. Varrat átvezetési eljárás
A szalag- vagy ín-rekonstrukciós műtéteknél, miután a sebész azonosította a megfelelő szöveti rögzítési pontokat és előkészítette a szükséges alagutakat (csontban vagy lágyszövetben), a befűző fogó lép működésbe.
A sebész szilárd, de finom markolattal fogja a csipeszt, hasonlóan ahhoz, ahogyan egy íróeszközt tartanánk a precíz munkához.
Az artroszkópos kamera tiszta rálátást biztosít az ízületen belülre, és a csipeszt óvatosan behelyezik az artroszkópos portálon. A karcsú, 4,5 mm-es átmérő lehetővé teszi a zökkenőmentes bejutást anélkül, hogy károsítaná a környező szöveteket.
Az ízületbe kerülve a sebész a csipesz segítségével finoman megragadja a varrat végét. A csipesz finom hegyeit úgy tervezték, hogy biztonságosan tartsák a varratot, csúszás nélkül.
Ezután a fogó óvatos mozgatásával a sebész átvezeti a varratot a keskeny alagutakon vagy a szövetrétegek között. Például a térd elülső keresztszalag (ACL) rekonstrukciója során a varratot át kell vezetni a combcsont és a tibia alagúton. A csipesz 170 mm-es hossza biztosítja a szükséges nyúlást a feladat pontos elvégzéséhez.
A folyamat során a sebész az artroszkópos nézet segítségével folyamatosan figyeli a csipesz és a varrat helyzetét, és minden szükséges beállítást megtesz annak érdekében, hogy a varrat pontosan ott legyen, ahol a megfelelő javításhoz szükséges.
III. Csomókötési fázis
Miután a varratokat átvezettük a szükséges területeken, itt az ideje a csomózásnak. A befűző csipeszek ismét döntő szerepet játszanak.
A sebész egy fogókészletet használ a varrat egyik végének megtartásához, míg egy másik eszközt (például csomótolót) használhat együtt.
A csipesz finoman visszaveszi a varratvéget, és stabilan tartja, lehetővé téve a sebész számára, hogy csomót alakítson ki. A csipesz karcsú kialakítása biztosítja, hogy anélkül férhessenek hozzá a csomózási területhez, hogy más eszközöket akadályoznának vagy eltakarják a kilátást.
A csomó megkötése közben a csipesz feszesen tartja a varratvéget, biztosítva a szoros és biztonságos csomót. Ez létfontosságú a helyreállított lágyszövetek hosszú távú stabilitásához.
IV. Idegentest eltávolítási eljárás
Azokban az esetekben, amikor az ízületben laza töredékek, például porc vagy csontdarabkák vannak, a befűző csipesz gyorsan újrahasznosítható.
Hasonlóan a jövőbeli munka behelyezési folyamatához, a csipeszt az artroszkópos portálon keresztül helyezik be.
Az idegen test közelébe érve a csipesz állkapcsait óvatosan kinyitják, majd a töredék köré zárják. A finom hegyek és a fogási képesség precíz felvételt tesznek lehetővé.
A sebész ezután lassan visszahúzza a csipeszt az eltávolított idegen testtel együtt a portálon keresztül, ügyelve arra, hogy ne mozdítsa el a töredéket és ne okozzon további károsodást.
Összefoglalva, az artroszkópos befűző csipesz megfelelő használata a sebészeti ismeretek, a műszer ismeretének és az artroszkópos nézeten keresztüli állandó vizuális megfigyelés kombinációját igényli, hogy optimális eredményeket érjünk el az ízületi műtéteknél.
